Már kapható a pontyvilág februári száma, rengeteg érdekességel és tanáccsal a pontyhorgászat szerelmesei számára........

Az alázat jutalma:

Ebben a témában elég nagy hendikeppel indultam sporttársaimmal szemben. Édesapám, akitől horgászni tanultam, már évekkel ezelőtt elnyerte barátaimtól a „Kormorán Pista bácsi” nevet. Halfogyasztása többszöröse az európai átlagnak.

Egy Duna-ági pontytúrán:

Gyerekkorom meghatározó horgászvize volt az RSD. Szép emlékeim kötődnek hozzá, itt tanultam meg a horgászat alapjait. Akkoriban még csak álom volt számomra a nagy pontyok horogvégre csábítása, az idő előre haladtával pedig a Duna-ágtól is eltávolodtam – egészen a közelmúltig.

Etetés rakétával:

Az etetés e fajtája a legújabb technikai megoldásoknak köszönhetően jött divatba, és persze egyre többen döbbentek rá, hogy a rakétákkal nagy távolságba és nagyon precízen tudják bejuttatni a csalit.

Hátra és előre:
Rafinált pontyok és horgászok

Úgy gondolom, hogy a ’80-as évek a pontyhorgászat történelmének legizgalmasabb évtizede. Ez volt az az időszak, amikor minden összeállt Angliában, és megszületett a ma ismert modern pontyozás fogalma, amely ezután elterjedt egész Európában.

Nincs több gubanc!:

A kérdés – amelyet a horgászok rengeteg alkalommal feltesznek – a következő: Hogyan védhetem ki, hogy összegubancolódjon a végszerelékem?
Legyetek akár kezdők, akár tapasztalt pontyhorgászok, az, ahogy a végszereléketek a fenéken fekszik, teljesen eltér attól, amit elképzeltek. Legtöbbször egyáltalán nem olyan feszes, mint azt szeretnétek, sőt, gyakran már dobás közben gubancossá válik. A horog nagyon könnyen beleakad a dobóelőkébe, a gumiharangba vagy éppen az ólom forgójába, és így gyakorlatilag esélyünk sincs a kapásra.A célom ezzel a cikkel az, hogy bemutassak több olyan megoldást, amelyek alkalmazásával teljesen biztosak lehetünk benne, hogy a végszerelékünk nem kavarodik össze.